Gabriel García Márquez

A SZERELEMRŐL ÉS MÁS DÉMONOKRÓL

Gabriel García Márquez (1928. március 6. - ) kolumbiai író, újságíró, és politikai aktivista. Gyakran a mágikus realizmus leghíresebb írójának nevezik, leghíresebb regénye, a Száz év magány 1967-ben jelent meg.

1982-ben megkapta az Irodalmi Nobel-díjat regényeiért és novelláiért.

Híres Fidel Castróhoz kötődő barátságáról.

A szerelemről és más démonokról című regényében (1994) fiatal újságíróként egy legenda nyomába ered, amikor a korábbi Santa Clara kolostor omladozó falai közül eltávolítják a kriptában még mindig ott nyugvó holttesteket. Az egyik koporsóban fekvő gyermek csontjai mellett több, mint 22 méteres hajkoronája fekszik. A nem mindennapi felfedezés hatására az író egy régen élt 12 éves márkilány, Sierva María de Todos los Ángeles történetét meséli el, akihez a csodálatos hajzat tartozott.

Sierva María életben maradása a születésekor még kétséges volt, ezért a szülők felajánlást tettet a szűzanyának, hogy a haját nem vágják le, míg férjhez nem megy. Azonban a gyermekről nem gondoskodnak, a kislány az örökös szeretetlenség légkörében tölti a napjait. Apja, a dologtalan márki naphosszat a narancsfák árnyékában lévő függőágyban hever. Felesége, az egykori mesztic szépség az élvezeti szerek használatától már teljesen hasznavehetetlen, többnyire a szobájában vegetál. Születésétől kezdve együttesen gyűlölik a kislányt, mivel természete ellentétes az övékével. A törékeny és félénk, fehérbőrű, szelíd, kék szemű, csillogó hajú kislány szinte egyáltalán nem érintkezik szüleivel, a rabszolgákkal barátkozik s éjszakáit is a pálmaleveles barakkokban tölti. A négerek kultúráját, szokásaikat, nyelvüket átveszi.

 Azon végzetes nap után, amelyen egy fehér foltos veszett kutya megharapja Sierva María bokáját, megváltozik szülei magatartása. Az esemény vélhetően tragikus kilátásai felrázzák a márkit. Lányát a ház egyik legszebb szobájába költözteti, elhalmozza ajándékokkal, kedvességgel - igyekszik szebbé tenni számára életének utolsó időszakát.

A kislány csodálatos módon nem kapta el a veszettséget, hiszen a betegség halálos tünetei már régen jelentkeztek volna, amikor a márki tudomást szerzett a kutyaharapásról, tehát a kislány minden bizonnyal életben maradt volna. Ennek ellenére megkezdték a gyógykezelést, amikor – valószínűleg kisebb meghűlésből adódó – lázat állapítottak meg nála. Világi doktorok és kuruzslók hada próbálta gyógyítani betegségét. Radikális módszerekkel levitték a gyermek lázát, de testileg-lelkileg szenved a barbár kezelésektől.

Egyre többször vannak dühkitörései, amik megijesztik környezetét, akik ahelyett, hogy az okokat keresnék, rásütik a kislányra, hogy megszállta az ördög. A püspök a hitehagyott márkit egy gyenge pillanatában meggyőzi az egyházi gyógymód szükségességéről. Az apa a híres orvossal, Abrenuncióval lefolytatott beszélgetése után nagyon megbánja, hogy a klarisszák gondjára bízta a kislányát, akik rabként tartották fogva. Abrenuncio az orvosokra jellemző latinos műveltség és a szellemi higgadtság képviselője, nem istenhívő, az egyház dolgain átlát, de tisztes távolban marad a Szent Hivataltól.

A kislány lelkének kezeléséről gondoskodó püspök Cayetano Delaura atyát ruházza fel a kislány ügyének folytatásával. A viszonylag fiatal pap sokban hasonlít Abrenuncióhoz. Őt is magas műveltség, idegen nyelvek ismerete, nyugodt természet jellemzi. Az ő életében törést okoz a kislánnyal való találkozás. Sierva María külseje, méteres hosszúságú hajzuhataga, viselkedése megigézi Delaurát. A pap lelkében minden látogatás után egyre nagyobb szerelmet érez, egy különösen drámai találkozás után, amikor rádöbben eltévelyedésére, egy szöges korbáccsal véresre veri magát. Másnap a püspök felmenti a papot a hivatalából, mert nem volt hajlandó teljesen elutasítani a sátánt, hanem hitvitákba bonyolódott vele.

Delaurát az Isten Szeretete Kórházba helyezik át leprás betegek ápolására. Nem tudja elfeledni Sierva Maríát, egy leprás által tudomást szerez a kolostorba vezető alagutakról. Titokban minden este találkozik a kislánnyal, akivel meglepő bőbeszédűen társalog, megnyeri a bizalmát, és hamarosan mindketten szerelmet vallanak egymásnak.

A püspök egy érzelmekkel teli éjszakájuk után belekezd az ördögűzés folyamatába: a kislány haját levágják, hideg vizet zúdítanak rá. Egy márványravatalra fektetve őt a püspök éktelen ordításokkal próbálja megszabadítani az ördögtől, de asztmás betegsége miatt összeesik.

Sierva María története itt majdnem jóra fordult, amikor a püspök maga helyére Aquino atyát nevezi ki, hogy az ördögűzést befejezze. Aquino atya inkvizítorból lett egy rabszolganegyed lelkésze, tökéletesen ismerte a négerek kultúráját és nyelveiket. A kislánnyal történt találkozásakor megállapítja, hogy a főapátnő által készített jegyzőkönyvek minden alapot nélkülöznek, és Sierva María viselkedését félreértelmezték. A pap három néger nyelven hosszan elbeszélget a kislánnyal, és bizakodóan tekint az ügyre, amely akár órák alatt is megoldódhat. Az atya rejtélyes körülmények között egy medence vízébe fúlt.

A szomszéd cellában raboskodó Martina szökése után a nyomozás felfedezi, hogy a kolostort egy csatorna köti össze a külvilággal, amit nyomban befalaznak, Sierva Maríát pedig egy másik épületszárny lelakatolt cellájába költöztetik.

Cayetano Delaura próbál visszatérni szerelméhez, de a csatorna befalazott bejáratába ütközik. Végső elkeseredésében fényes nappal a főbejáraton besétál a kolostorba, abban a hitben, hogy a sok imától láthatatlan. Az apácák körülzárják, és a megzavarodott papot átadják a Szent Hivatalnak. Arra ítélik, hogy életét az Isten Szeretete Kórházban töltse leprás betegek ápolásával. Sokáig élt együtt a betegekkel, mégsem teljesült be az óhaja, hogy ő is elkapja a leprát.

Sierva María hiába várt rá. A harmadik nap után már nem volt hajlandó enni. A püspök újult erővel fog hozzá az ördögűzéshez. A napokon át tartó éhezés és kínzások következtében a kislány teste megadta magát. Halála után haja hirtelen növekedésnek indult.

A regény néhány hónap alatt játszódik egy ismeretlen nevű kikötővárosban, a spanyol gyarmatvilágban, valamikor a XIX. században.

A lebilincselő történet rengeteg mondanivalót hordoz magában, miközben nagyszerűen ötvözi a mesék, legendák, mítoszok és a Biblia világát a család, a társadalom, a nemzet, sőt, az emberiség nagy kérdéseivel.

Bemutatja az orvostudomány elmaradottságát. A radikális gyógymódok csak még nagyobb veszteségek árán tudnak javulást hozni. Az antimonos hashajtás, az érvágás, a kénes sebfertőtlenítés több kárt okoz, mint amit használ. Az igazi eredményt - különösen ebben a korban – csak odaadó hittel lehet elérni. Az orvos esővizes cseppet ad Delaura szemének kezelésére, mire az szépen meggyógyul.

Lelki problémák kezelésénél szintén a radikalitás helyett a megértés, közösségvállalás eszközével kell élni. A püspök velőtrázó ordításai a kislány lelkét összezúzták, még inkább erősítette azt a képet, hogy megszállta az ördög. Aquino atyának, aki a rabszolgák lelkipásztora, minden szava nyugtatólag hatott Sierva Maríára, az atya szemében minden cselekedete normális volt, tudta, hogy ő egy másik, az afrikai néger kultúra normái szerint él. Egy ízben a városba látogató világi méltóságok, az alkirály és neje, a pletykák hatására kifejezett érdeklődést mutatott az állítólagosan ördög által megszállt teremtmény iránt. Látogatásukkor a kislány mély pozitív benyomást tett mindkettejükre.

A regény idegen népek szokásait ismerteti meg velünk, bemutatja egy részről az újvilágba kiáramlott spanyol kultúrát, másrészt az erőszakkal elhurcolt afrikai négerek misztikus hiedelemvilágát. Közben azzal is szembesít, miképpen hatott az európai befolyás az őslakosok életére.

Hiteles korrajzot ad, főbb vonásaiban megismerhetjük a spanyol gyarmatbirodalom hatalmi hierarchiáját, az egyház még mindig jelentős befolyását és az inkvizíció nyomainak jelenlétét.

A megtévedt pap és a tizenkét éves kislány furcsa szerelme többszörösen összetett tragédia, és az ebből adódó feszültség egyetlen logikus megoldása valamelyikük halála lehet.

Sierva María fizikai halálán túl Cayetano Delaurát lélekben halottnak tekinthetjük, mert korábbi élénk intellektusát elnyomta a vak szerelem, és a büntetés értelmében a leprások gondozásának alantas feladata várt rá élete végéig. A pap eleinte a szentlélek ajándékának tekintette, hogy buzgó lelkesedéssel dolgozott a kislány ügyén. A látogatások között a könyvtár néma magányában töltött órák alatt, amíg az ördögűzés előtti böjtöt tartotta, folyamatosan a kislányon járt az esze, éjszakákat virrasztott át és verseket írt hozzá az apokrifek stílusában. Szerelmük beteljesülhetett annyira, amennyire ők szerették volna, de ezután az olvasóra rendkívül fájdalmasan hat az elkezdődő ördögűzés, és a szerelmesek fokozatosan történő elválasztódása.

Az író párhuzamot von önmagával és Cayetano Delaurával, mivel mindkettejüknek főképp a hatalmas hajkorona váltotta ki érdeklődését a kislány iránt – Delaurának még a kislány életében, az írónak száz évvel később. Ez a mű legfontosabb szimbóluma, és a mű szervezőereje.

Sierva María halálának sorsszerűségét tagadja az a tény, hogy a kislány leborotvált haja életének végén azonnal gyors növekedésnek indult, a Szűzanya ezzel fejezte ki, hogy a kislány életének még sokáig kellett volna folytatódnia.

A regény a realitás határain belül nyújt az olvasónak ízelítőt a kegyetlenségből, perzselő romantikából és a tragédiából, mindezt egyszerű nyelvezettel elbeszélve. Bizonyára nem véletlen, hogyha felfedezünk a történetben szappanoperaszerű mozzanatokat.