Vámos Miklós - Zenga Zének

„Egy hatéves gyermek szeme mindig hálás optika az író számára, ha egy letűnt világ groteszk furcsaságait, a gyermeki tiszta ésszerűséggel és logikával felfoghatatlan elemeit akarja felmutatni.”

Vámos Miklós az ’50-es évek korszakát mutatja be saját gyermekkori látószögéből. Az egyes szám harmadik személyű, de stílusában erősen a kisgyerek szemléletére és beszédmódjára hangolt történetnek már a legelején találkozunk a korabeli társadalom családokat és egyéneket tönkretevő konfliktusaival. A vallás, a szerelem, a politika, a faji hovatartozás, a család, a barátság mind másfajta hűséget, megértést, titkokat követel, és a fiúcska nehezen igazodik el a követelmények és a képmutatás világában. Az óvodából iskolába lépő főszereplő, Öcsi szemében zavaró, kuszaságban fonódnak össze környezetének ellentmondásai.

A kisgyerek titokban hittanórára kezd járni Angelikához, az egykori apácához. A szentéletű nő megtanítja a kötelező imádságokra, bibliai történetekre és az alapvető hittételekre, szabályokra. Az utóbbiakat a főszereplő gyerekésszel sajátos módon fogja fel, sok logikát nem lát bennük, viszont részleteket kiemel belőlük, és lelkiismerete szerint betartja azokat, idővel egyre fogyó lelkesedéssel. A vallásnak megfelelő viselkedés és az egykorú gyerekek által mutatott viselkedési minta között húzódó ellentmondásba kerül a főhős. Erdőssanya vezeti rá a nemi különbségekre, szívesen leskelődnek nagy- és kislányok után. Ő az aki, elmondja, hogyan működik a szexualitás férfi és nő között, hogyan lesz a gyerek. Ebben a témában megkérdezi Angelikát is, aki mereven elzárkózik a témától. Apja idegesen, egy szivar mellett, a természetből vett példával (méhecske, porzó, bibe) magyarázza el a gyermek számára a kényes téma lényegét. Ilonka, a gyerekek mellé rendelt nevelőnő elmeséli neki, hogy neki már volt terhesség-megszakítása. Megfigyeli a tüzelő kutyák viselkedését, és kénytelen igazat adni Erdőssanyának. Az információkat több helyről gyűjti össze, sérelmezi később, hogy nem voltak vele őszinték, amikor egyszerűen is elmagyarázhatták volna neki.

Folyamatosan egyezteti a viselkedését a vallási normákkal, bűn avagy nem bűn, amit tesz.

Az anyja elmondja, hogy a bútoraik elhagyott javakból származnak, az államosítás után visszavásárolták a házat, mivel az apa belügyes volt. Az apának ott kellett hagynia az állását, mikor Rajkot eltávolították. Marósként tudott munkát vállalni, de szorgalmával sztahanovista lett. Ateista világszemléletű, nem akarja, hogy a fia templomba járjon. Szemben áll a felesége rokonságával, mert neki „derogál a magánszektor”.

Az ismerősök (Danyisanyibácsi és Luxsanyibácsi) beszélgetéséből hallja ki, hogy Rákosit felmentették első titkári megbízatása alól, helyére Gerő Ernőt állították. Megtudja, hogy apja az államosításokkal és a szerzetesrendek felszámolásával foglalkozott, így nyilvánvalóvá válik, hogy miért nem támogatja a fiú hittantanulását.

Az anya mezőgazdasági gépalkatrészek importjával foglalkozik, de a szocialista ipar korlátozott teljesítménye miatt hiábavaló a munkája, nem annyit küldenek az áruból, amennyit rendel, csak amennyi jut.

A kórházban megismert Szászy-Beck nevű zsidó gyerek rákérdez, hogy ő is zsidó-e, mire Öcsi egyből tiltakozik. Otthon erről nem beszéltek, de végül megtudja, hogy családjuk is zsidó származású, de ők nem tartották meg a vallásukat, mint Szászy-Beckék. Csalódást okoz neki, hogy ő is a zsidókhoz tartozik, akiket azelőtt lenézett, ragaszkodik keresztény vallásához.

Egy kivetítést vehetünk észre, amikor beteg lesz a gyerek és kórházba küldik. Akkor a gyerekek egy idő után elkezdenek lázadozni. Először megszökik egyikük, de visszahozzák. Kitör a gyereklázadás, mindenki haza akar menni. Mint a forradalom. A régi rendszert, amikor szabadok voltak, zsarnokok váltják fel. Ez az új rendszer az erőn alapul. A doktorok hisznek abban, hogy majd ezt a világot az ő ötleteikkel fogják "meggyógyítani".

Amikor az iskolába bekerül, Szászy-Beck személye miatt belép az ateista szakkörbe, holott nem is tudja miről lesz ott szó. Kiderül róla, hogy vallásos, az igazgató hasznosnak tartja a jelenlétét mint az „ördög ügyvédje – Isten ügyvédje”, a szakkörvezető és társai ellenében védi hitbéli meggyőződését, ameddig bírja.

Teljesen elbizonytalanítják, azzal hogy a Bibliában rejlő ellentmondásokat felfedik előtte. Az igazgató felsorolja neki a materializmus perdöntő és a tudományok által többszörösen igazolt elméleteit.

Szászy-Beck apja eltiltja fiát az Öcsitől, mert Öcsi apja ávós volt. Ezt persze tagadják otthon, ha csak adminisztratív munkát is végzett az apa, de az emberek és Öcsi is egy kalap alá veszi az összeset és egyformán elítéli őket.

Ebben a korban, amikor nem lehetett nyíltan beszélni, a kisfiú nyugodtan kifecsegett mindent még az ateista, szocialista igazgató előtt is, aminek apja kifejezetten nem örül.

Öcsi vívódik a vallás és a materializmus tanai között, úgy érzi, hogy választania kell a Teremtés és a Kant-Laplace elmélet között. Az apa a kisfiú tudását és ítélőképességét megkérdőjelezi: „Mindig abban hiszel, amit utoljára mondanak?” A fiú lelkében alábbhagy a hitbe vetett buzgalom, már apjának is beismeri, hogy nem hisz többé a vallási doktrínákban.

Az utcán rikkancsok jelennek meg, követelik a szovjet csapatok kivonását. Az igazgató megtiltja a diákoknak a gyülekezést. Egyre erősödnek a zavargások az utcán, a nép követeléseit kiáltozzák széjjel. Az iskolában megtudják, hogy kitört a forradalom, a tanítás véget ért. Szemtanúja lesz a Sztálin szobor ledöntésének, látja a zászlókat, amelyekből kivágták a címert. Estig Szászy-Beckéknél tartózkodik, a Szabad Európa rádiót hallgatják, az utca már nem biztonságos a kisgyerek számára, hogy egyedül hazatérhessen, édesapja megy érte. Az éjszakában lövések hallatszanak, és a pincébe menekült a család. Az apa a múltja miatti kétségbeesésében alig tud megszólalni, beszélték az emberek, hogy az ávósokon a nép bosszút áll. Ugyanakkor nagyapjáék bíznak abban, hogy majd vissza lehet igényelni az államosított földeket és kisüzleteket, és újra beindíthatják az asztalosműhelyt.

Tankok érkeznek a városba, élelmiszerhiány lép fel. Megkezdődik az emigráció, Szászy-Beckék Bécsbe menekülnek. Teljes a felfordulás a városban, Angelika házát feltörték, a könyvesbolt romokban hever.

Öcsi barátaival háborúsdit játszott és a rendőrök észrevették, hogy egy pisztolytáska van nála. A kisfiút kérdőre vonták, mire ő meg akart szökni előlük és rátámadt a férfiakra. Azok egy autóba tették és megverték. Házkutatást tartottak náluk a pisztoly után kutatva. A kisfiú a sokktól dadogni kezdett.

A regény befejezésében Öcsi Budapest bombázásakor kérdezve kijelenti, hogy „Hátfélnisetudokmár?”, mintha már gyermekkorára meghasonlott volna az őt ért viszontagságoktól, ironikusan hat, ahogy a gyermek azt hiszi, hogy minden tapasztalat birtokában van.

A regény sugallja, hogy a gyerekeknek másfajta problémáik vannak, mint a felnőtteknek, de náluk sokkal gyakrabban törnek elő ezek az érzések. Azt mondják, hogy a gyerekeknek a legjobb, mert nem kell dolgozniuk. Közben pedig nekik kell a legtöbbet harcolniuk, a gyerektársadalombeli helyzetük miatt, a felnőttekkel, saját elismertetésük miatt, saját lelkivilágukkal az érzékenységük miatt. Szokatlan számukra ez a világ és saját keserű tapasztalataikon keresztül kell megtanulniuk a rendet.
A különleges, a gyermeki hadarást, a politikai frázisokat és a felnőttek kapkodó magyarázatait imitáló stílusban megírt regény sok emlékezetes jelenete közül az egyik legabszurdabb és legjellemzőbb, amikor a család férfitagjai vörös zászlókkal kergetik körbe és vágják agyon a lakásba szökött patkányt; de vicces és groteszk az is, ahogy a gyermek meditál a Sztálin-szobor előtt: „Azértha ilyennek formáznáka zistent... Istent... ilyen szelíd, könyvolvasó bácsinak, kezébena bibliával, biztos sokkaltöbben szeretnék. Elképzelte Jézus Krisztust, egyenruhában, csizmával, bajusszal, töviskoszorú és kampósszögek nélkül, kis terpeszállásban... egészmás.”

A korszak árnyaltságra törekvő ábrázolása, a különböző figurák gyermekszemmel láttatása, a jelenetek - a kórházi mandulaműtét, az óvodai ünnepségek, a május elsejei felvonulás - leírása mind Vámos Miklós kiváló írói készségéről tanúskodnak. A mű kiváló korrajzot ad a forradalmat megelőző időszakról, amit összekapcsol egy furcsa, de kellemes gyerekkori nosztalgiával.