Könyvtárban

 - Jó napot kívánok. Okiratügyben jöttem.
 - Hogyne. Foglaljon helyet. Tehát kérnék személyi igazolványt, jogosítványt, születési anyakönyvi kivonatot, útlevelet, egy 25-és egy 15000 Ft-os illetékbélyeget, 3 óránál nem régebbi AIDS-tesztet, veszettség és szopornyica elleni oltási bizonyítványt, valamint a különleges okiratkér rlapot kitöltve két példányban. Ez utóbit úgy szerezheti be, hogy elrepül Kuala-Lumpurba, aztán a Svongana utca hét alatt...
 - Tessék. 
 - ...Tessék? Mi az, hogy tessék?
 - Tessék, itt van. Fogja. Ki is van töltve. Malájul és magyarul. 
 - És kínaiul?
 - Természetesen.
 - Nem felejtette el kézitechnikával rákopírozni az ujjlenyomatát? 
 - Dehogyis. Ott van mind a húsz. A lábujjakat külön bejelöltem, hogy ne legyen gond megkülönböztetni.
 - Szükség volna továbbá 6 x 9-es és 9 x 6-os fényképekre, melyek nyomon követik az ön egyedfejldését csecsemkorától napjainkig legalább félévenként. 
 - Milyet parancsol? Színeset? Fekete-fehéret?
 - ...Vegyeset. És, persze, háromdimenzióst.
 - É'voilá! 
 - Most megfogtam. Ez hamisítvány. Mikor maga csecsem volt, még nem is létezett háromdimenziós fotótechnika. Ez egy annyira új eljárás, hogy még most sincs.
 - De én számítottam rá, hogy kérni fogja, úgyhogy gyorsan kidolgoztam a módszert két szoptatás közt az újszülött osztályon egy lázlap hátára. Úgyhogy ezek a világ egyetlen eredeti 3D-s fotói. Parancsoljon.
 - Ez nem igaz. Létezik egyáltalán olyan papír, ami nincs magánál?
 - ...Hát...Az eredeti családi bárói oklevelünk elvitték a tatárok még 1242 végén. Rögtön be is adtuk a pótlási kérelmet, de még nem értesítettek. Nagy baj?
 - Jajjj, de sajnálom. Hát pont ez a papír nélkülözhetetlen lenne.
 - Csak vicceltem. Itt van.
 - A francba. A francba!!! Hogy lehet, hogy bármit kérek, mindent elad? Egy mobil irattárral közlekedik netán?
 - Negyvenkét éve készülök erre a pillanatra. Bejövök... Leülök... És nem lehet zavarba hozni, akármit kér. Győztem. Kérem azt az olvasójegy igénylő űrlapot.
 - ...Dehát...izé...elfogyott...
 - Na ne vicceljen. Ott van az a kétméteres stóc a bal kisujjától három centire, a tetején egy lap, sorszáma No. 0000001. Mondja, miért nem akarja ideadni?
 - Fogadtam a kollegámmal egy fagyiba, hogy nyugdíjig senkinek ki nem adok egy okmányt sem, akárhogy ügyeskedik is az illet. Még három nap van hátra. Van magának szíve?
 - Hogyne. Még papírom is van róla. Adjam?
 - Á, nem kell. Itt az olvasójegy igényl lapja. Gratulálok.
 - Hurrá, és most mi a teendő? 
 - Ha kitöltötte, kopogjon be azon az ajtón. A kollegám, aki megesküdött a gyermekei életére, hogy még magának az Atyaúristennek sem fog kiadni olvasójegyet, majd tájékoztatja.